2012. november 14., szerda
Egy kis geometria
Az új kleptolibsi-komcsi blokk szerény önfényezéséről, miszerint ők lennének az új (önjelölt) centrum, az jutott eszembe, hogy egy konvex poliéder súlypontja bárhová eltolható a test belsejében, ha megfelelően súlyozzuk be a csúcspontokat.. Most a csúcspontokat tekintsük szavazópolgároknak, és a súlyok elhelyezését mindannak a mocskolódásnak, ami az összes néphülyítő ballib-közeli csatornából ömlik bel-és külföldön egyaránt..
2012. október 21., vasárnap
mindegy, csak ártson !
Közeledik október 23, és a neten szerveződő "ellenzéki" csoportosulások egymás nyakába kezdenek borulni, félretéve az árnyalatnyi véleménykülönbségeket, melyek főleg abból adódtak, hogy mindenki góré akart lenni.
A hajdani balliberál egységfrontnak már komoly gyakorlata van a néphülyíté politika színpadán való primadonnáskodásban, gondoljunk csak az SZDSZ imázsmentő kilépésére a koalícióból 2008-ban (vajon a liberálisok vagy a kormány imázsán segített ez többet ?), vagy a Gyurcsány által előadott hattyú halálára, melynek során precízen kiszámolt -szükséges és elégséges- mennyiségű MSZP-s ült át hirtelen felindulásból a dékába, hogy továbbra is kellő közelségből lefetyelhesse az igazmondó apróféta gondolatait. Mivel az ún. liberális gyűjtőpárt utolsó nagy küldetése a nép általi 2010-es 'csábaküldetés volt, a nagy embereik kényszerűen leléptek a szajréval és/vagy kaptak a jól ismert mecénástól egy kényelmes ösztöndíjat egy kellően távoli egyetemre, ahol messziről jött embernek sokmindent elhisznek. A hazai liberális niche így szépen megürült, ezt betöltendő számos kisebb csoport kezdte bontogatni körmeit (vagy hogy), hiszen ma már elég néhány kattintás ehhez.
A Multibarát Ifjú Liberális Lánglelkű Antimagyar közösség (a továbbiakban röviden: MILLA, ami itt gyűjtőnévként használatos, és nem tévesztendő össze az egyébként beletartozó "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" mozgalommal) szószólói jól ráéreztek: nagy üzlet ma Magyarországon ellenzéki vezéralaknak lenni. Persze szigorúan civilként, mert a mostani közhangulat nem kedvez a profi politikusoknak. Ha az illető idővel bekerül a politika "felsőbb" köreibe, és a "civil" jelző finoman elfelejtődik, a hivatalos apanázs csak a zsebpénz lesz, hiszen maga mögött tudhatja majd a konzervatív kormány ellen bosszúért lihegő összes multicég anyagi támogatását. Igaz, ehhez félre kell tenni a morális fenntartásokat, és a patriotizmus szót még a gondolataikból is ki kell irtani, már legalábbis Magyarország vonatkozásában. Legtöbbjüknél ezek a feltételek eleve adottak, azon kívül a drogok bámulatosan tudják oldani a gátlásokat.
Ezek a neten bomolgató-bomlasztgató kezdeményezések a fő érdekek mentén osztották fel a balliberális közösséget: így létrejött egyebek mellett a drogos platform, a negyvenes éveikben járó luxusnyugdíjasok érdekvédelmi platformja, a pedofil platform no és persze a szovjet katonai elitiskolában képzett professzionális hazaáruló agitpropos szarxkeverzeti bohócforradalmárok. Ez utóbbi társaság ironikus módon kb. éppen annak a politikai erőnek a szekerét tolja, amely ellen hajdan a valóban tiszteletreméltó lengyel Szolidaritás mozgalom síkra szállt. Az egyetlen közös bennük a név és az embléma, amit a bohócok engedély nélkül vettek át, magyarul loptak. A fenti díszes társaság diverzitását növeli még a Portik-szál is, ami egy lehetőség a MILLA közösség számára hogy a régi nagy elődökhöz (MSZP) hasonlóan ők is megtalálják a kapcsolatépítés útját a kőkemény szervezett alvilág felé. Az olajmaffiáról ők már ugyan lemaradtak, de az olajfára még felmászhatnak. Isten hozott a Tarantino filmeken felnőtt politikuspalánták világában.
Persze mottónak az kevés hogy "az utcán vergődni kúl, és no para, mert a szemkilövetés a mi főnökeink kiváltsága" (meg túl sok szótagból is áll), kell egy pozitív kulcsszó, amire jól harap a tömeg, és mi lenne ennél jobb hívószó a szabadságnál ?! Ezzel csak az a gond, hogy ha valami adott, akkor eléggé röhejes dolog harcolni érte. A magyarországellenes profi píárgépezet ezt is könnyedén megoldja: jajongjuk a célközönség fülébe hogy most diktatúra van ! Ha eleget hallják, majd elhiszik. Szerencséjükre a célközönség, a tizensok huszonkevés évesek, a legmanipulálhatóbb (és komikus módon egyben a legöntudatosabb) korosztály, akiket öt perc alatt ugyanúgy meg tudsz győzni arról, miért kell lecserélni a négyes ájfónjukat sürgősen ötösre, mint arról, miért kell lecserélni Orbánt Gyurcsányra Bajnaira. Persze ezeknek a hipster fotelgerilláknak - nem ritkán épp csak túl a nagykorúság határán, amúgy Woody Allen módra értelmiségiként - a diktatúráról sok fogalmuk nincsen, számukra a diktatúra valami olyasmi, amit trendi dolog szidni, és az egyik haver ebből szépen meg is él. Diktatúra továbbá, ha nem engednek át a vizsgán, ha zh-t kell írni, ha kikapcsolják a nyerőgépeket a sarki kocsmában, ha nem kapok cigit ezentúl a közértben, ha apám cirkuszol mikor a Gödörbe akarok menni, vagy ha nem füvezhetek szabadon. Lám, milyen jól relativizálható a szabadság: nagyszüleik még a gulágra kerülhettek ha szidták a rendszert, de az unokáknak már az is jó alkalom egy kis kerítéshezbilincselős hisztire, ha nem a liberális pénzpumpa Strabag nyer minden állami nagyberuházást. Legalább újrahasznosíthatják az éjjeliszekrényben őrzött szexbilincset. Ugyanakkor több órán át tisztán, anyagmentesen vegetálni komoly áldozat is részükről.
A MILLA közösség "valódi" ideológiai töltetét persze inkább a harmincas szalonkommunisták adják, akik kisgyermekként azon szocializálódtak, hogy a 80-as években még khmm.. egzisztenciálisan motiváltan mozgalmi kötődésű szüleik két hullámban is öntudatosan és szaftosan szidták Viktort és rendszerváltó társait. Először a nyolcvanas évtized végén: "mindent felforgatnak, pedig olyan jól mentek a dolgok már..". másodszor '93 környékén, amikor kiderült: a "liberálisokkal" ellentétben Viktor tényleg le akarja vágni a kommunista disznót. A szülői indulatok aztán bele is égtek az éppen nyiladozó elméjükbe, és a családi indíttatás zsigeri fideszgyűlöletet alakított ki náluk. Pechünkre Viktor eléggé komolyan veszi a munkaköri leírását (értsd: a miniszterelnök egy nyolc éves interregnum után megint nem szanálni, sóval behintve felszántani, és kilóra elárverezni akarja a rá bízott országot), így az "ellenségem barátja az én ellenségem is" elv alapján az ifjú liberálisok a nagy elődökhöz méltóan gyűlölik kis hazánkat is. Az SZDSZ régi hallgatólagos mottója újraéled: "mindegy, csak ártson". Persze ezt nem illik hangoztatniuk kifelé, egyszerre ők is csak egy problémára koncentrálnak. Olvashatjuk bármelyik hangadójuktól, ők ugyan nem kedvelik Gyurcsányt (a "Bajnai" nevet gondosan jegelik), ám a szabadság valódi ellenségének mégis inkább Orbánt tartják. A liberális pajtások számára a diktatúra fokmérője nyilván sokkal inkább a multik adóztatása, semmint a tüntetők szemének kilövetése (srácok, majd valaki nyúljon már magához légyszi'). Szabadságharcosaink nyilván tudatmódosító szerek ködében lebegve töltötték a gyurcsány-érát, és most, miután néhányuknak sikerült annyira lejönni a szerről, hogy tudomást képesek venni a körülöttük zajló világról, rögtön hasznossá akarják tenni magukat..
Most úgy tűnik, ezek a kommunikáció-drogfogyasztás-hazaárulás szakos liberális ifjak megkapták a nyakukba favoritnak a hibernált libatolvajt. Gondolom, úgy kellett némelyiküknek mint üveges tótnak a hanyatt esés, de valamit valamiért ugye. Ha belegondolok, milyen kommentek záporoztak anno a "LMP 2014 = SZDSZ 1994" videómra, és lám ősszenő ami össszetartozik (mondjuk kb. sejthető volt). Elhiszem, hogy egy lipótvárosi chill-out bárban vízipipázgatva nehéz elképzelni, milyen lehet mikor az APEH a soha meg nem kapott bevétel után járó adót követeli a libatenyésztőn, akinek a mondjuk a családi házára kellett jelzálogot terhelni, hogy elő tudja állítani az Elvtárs&Elvtárs Rt. által elkommunizált állatállományt. Annak a kilenc embernek, aki a teljes anyagi csőd után a halált választotta, ez sokkal életszerűbb volt. Rajtuk is biztos jót röhögnek egymás közt a metamfetamintól homályos tekintetű urbánus véleményvezérek, akik soha nem az empátiájukról voltak híresek. "Mit eeemúúútnyóócéveztek már megint ?", kérdezgetik abnormálisan tág pupillával, és tíz év múlva esetleg ők is hozzáteszik: ja bocs, nem értettünk hozzá.
Lényeg a lényeg: harcoljunk a szabadságért. Kit érdekel, hogy a valódi küldetés a multik törvényen feletti státuszának visszaállítása, ha tömegbázist kell építeni ? A tömegbázis-építésnek két módja van: vagy valódi értékeket mutatsz fel, vagy erős gyomrod kell legyen. A MILLA az utóbbit választotta: magához vonz mindenkit, aki valamilyen módon deviáns, és mint látható, itt már nem "csak" egy pedofíliát és drogfogyasztást népszerűsítő opportunista álproli álzenész elnökösítéséről van szó, hanem könnyű szívvel nyitnak a nehézsúlyú bűnözők felé is. Ha pedig idővel a tömegvonzás a kúlnak tűnő dolgok iránt fogékony felnövekvő generációkat is hozzájuk csalogatja, kit ideológiai, kit biokémiai módszerekkel függővé téve, a MILLA szürke eminenciásai lesznek a magyar politikai élet cukrosbácsijai. Ezek a Ron Werber emlőin nevelkedett cukrosbácsik pedig nagyon ismerik a dörgést: egy újszülöttnek minden vicc új. Márpedig a magyarországi liberalizmus egy vicc, jóllehet egy nagyon rossz vicc. Számukra a "lázíts ha még gyenge vagy, kavarj ha van ki ellen, erősödj hogy felemelkedj, lopj ha már elég erős vagy, jajjgass ha számonkérnek, tűnj el ha leszavaznak" örök ciklikussága jelenti a politizálást. Az, hogy ez a körforgás körfűrészként darabolja szét az országot, számukra mellékes, bár a megbízóik számára elsődleges. Olyan ez kicsit, mint mikor a hangyák a levéltetveket szállítják a fák ágain, hogy azok megfelelő pozícióba kerülve legelészéshessenek, és termeljék azt a váladékot ami a hangyák kedvenc csemegéje. A fa meg lassan kipusztul.
Ezek után csak egy rövid emlékeztető: a szabadság lényege, hogy mindenki eldöntheti, hová akar tartozni.
A hajdani balliberál egységfrontnak már komoly gyakorlata van a néphülyíté politika színpadán való primadonnáskodásban, gondoljunk csak az SZDSZ imázsmentő kilépésére a koalícióból 2008-ban (vajon a liberálisok vagy a kormány imázsán segített ez többet ?), vagy a Gyurcsány által előadott hattyú halálára, melynek során precízen kiszámolt -szükséges és elégséges- mennyiségű MSZP-s ült át hirtelen felindulásból a dékába, hogy továbbra is kellő közelségből lefetyelhesse az igazmondó apróféta gondolatait. Mivel az ún. liberális gyűjtőpárt utolsó nagy küldetése a nép általi 2010-es 'csábaküldetés volt, a nagy embereik kényszerűen leléptek a szajréval és/vagy kaptak a jól ismert mecénástól egy kényelmes ösztöndíjat egy kellően távoli egyetemre, ahol messziről jött embernek sokmindent elhisznek. A hazai liberális niche így szépen megürült, ezt betöltendő számos kisebb csoport kezdte bontogatni körmeit (vagy hogy), hiszen ma már elég néhány kattintás ehhez.
A Multibarát Ifjú Liberális Lánglelkű Antimagyar közösség (a továbbiakban röviden: MILLA, ami itt gyűjtőnévként használatos, és nem tévesztendő össze az egyébként beletartozó "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" mozgalommal) szószólói jól ráéreztek: nagy üzlet ma Magyarországon ellenzéki vezéralaknak lenni. Persze szigorúan civilként, mert a mostani közhangulat nem kedvez a profi politikusoknak. Ha az illető idővel bekerül a politika "felsőbb" köreibe, és a "civil" jelző finoman elfelejtődik, a hivatalos apanázs csak a zsebpénz lesz, hiszen maga mögött tudhatja majd a konzervatív kormány ellen bosszúért lihegő összes multicég anyagi támogatását. Igaz, ehhez félre kell tenni a morális fenntartásokat, és a patriotizmus szót még a gondolataikból is ki kell irtani, már legalábbis Magyarország vonatkozásában. Legtöbbjüknél ezek a feltételek eleve adottak, azon kívül a drogok bámulatosan tudják oldani a gátlásokat.
Ezek a neten bomolgató-bomlasztgató kezdeményezések a fő érdekek mentén osztották fel a balliberális közösséget: így létrejött egyebek mellett a drogos platform, a negyvenes éveikben járó luxusnyugdíjasok érdekvédelmi platformja, a pedofil platform no és persze a szovjet katonai elitiskolában képzett professzionális hazaáruló agitpropos szarxkeverzeti bohócforradalmárok. Ez utóbbi társaság ironikus módon kb. éppen annak a politikai erőnek a szekerét tolja, amely ellen hajdan a valóban tiszteletreméltó lengyel Szolidaritás mozgalom síkra szállt. Az egyetlen közös bennük a név és az embléma, amit a bohócok engedély nélkül vettek át, magyarul loptak. A fenti díszes társaság diverzitását növeli még a Portik-szál is, ami egy lehetőség a MILLA közösség számára hogy a régi nagy elődökhöz (MSZP) hasonlóan ők is megtalálják a kapcsolatépítés útját a kőkemény szervezett alvilág felé. Az olajmaffiáról ők már ugyan lemaradtak, de az olajfára még felmászhatnak. Isten hozott a Tarantino filmeken felnőtt politikuspalánták világában.
Persze mottónak az kevés hogy "az utcán vergődni kúl, és no para, mert a szemkilövetés a mi főnökeink kiváltsága" (meg túl sok szótagból is áll), kell egy pozitív kulcsszó, amire jól harap a tömeg, és mi lenne ennél jobb hívószó a szabadságnál ?! Ezzel csak az a gond, hogy ha valami adott, akkor eléggé röhejes dolog harcolni érte. A magyarországellenes profi píárgépezet ezt is könnyedén megoldja: jajongjuk a célközönség fülébe hogy most diktatúra van ! Ha eleget hallják, majd elhiszik. Szerencséjükre a célközönség, a tizensok huszonkevés évesek, a legmanipulálhatóbb (és komikus módon egyben a legöntudatosabb) korosztály, akiket öt perc alatt ugyanúgy meg tudsz győzni arról, miért kell lecserélni a négyes ájfónjukat sürgősen ötösre, mint arról, miért kell lecserélni Orbánt Gyurcsányra Bajnaira. Persze ezeknek a hipster fotelgerilláknak - nem ritkán épp csak túl a nagykorúság határán, amúgy Woody Allen módra értelmiségiként - a diktatúráról sok fogalmuk nincsen, számukra a diktatúra valami olyasmi, amit trendi dolog szidni, és az egyik haver ebből szépen meg is él. Diktatúra továbbá, ha nem engednek át a vizsgán, ha zh-t kell írni, ha kikapcsolják a nyerőgépeket a sarki kocsmában, ha nem kapok cigit ezentúl a közértben, ha apám cirkuszol mikor a Gödörbe akarok menni, vagy ha nem füvezhetek szabadon. Lám, milyen jól relativizálható a szabadság: nagyszüleik még a gulágra kerülhettek ha szidták a rendszert, de az unokáknak már az is jó alkalom egy kis kerítéshezbilincselős hisztire, ha nem a liberális pénzpumpa Strabag nyer minden állami nagyberuházást. Legalább újrahasznosíthatják az éjjeliszekrényben őrzött szexbilincset. Ugyanakkor több órán át tisztán, anyagmentesen vegetálni komoly áldozat is részükről.
A MILLA közösség "valódi" ideológiai töltetét persze inkább a harmincas szalonkommunisták adják, akik kisgyermekként azon szocializálódtak, hogy a 80-as években még khmm.. egzisztenciálisan motiváltan mozgalmi kötődésű szüleik két hullámban is öntudatosan és szaftosan szidták Viktort és rendszerváltó társait. Először a nyolcvanas évtized végén: "mindent felforgatnak, pedig olyan jól mentek a dolgok már..". másodszor '93 környékén, amikor kiderült: a "liberálisokkal" ellentétben Viktor tényleg le akarja vágni a kommunista disznót. A szülői indulatok aztán bele is égtek az éppen nyiladozó elméjükbe, és a családi indíttatás zsigeri fideszgyűlöletet alakított ki náluk. Pechünkre Viktor eléggé komolyan veszi a munkaköri leírását (értsd: a miniszterelnök egy nyolc éves interregnum után megint nem szanálni, sóval behintve felszántani, és kilóra elárverezni akarja a rá bízott országot), így az "ellenségem barátja az én ellenségem is" elv alapján az ifjú liberálisok a nagy elődökhöz méltóan gyűlölik kis hazánkat is. Az SZDSZ régi hallgatólagos mottója újraéled: "mindegy, csak ártson". Persze ezt nem illik hangoztatniuk kifelé, egyszerre ők is csak egy problémára koncentrálnak. Olvashatjuk bármelyik hangadójuktól, ők ugyan nem kedvelik Gyurcsányt (a "Bajnai" nevet gondosan jegelik), ám a szabadság valódi ellenségének mégis inkább Orbánt tartják. A liberális pajtások számára a diktatúra fokmérője nyilván sokkal inkább a multik adóztatása, semmint a tüntetők szemének kilövetése (srácok, majd valaki nyúljon már magához légyszi'). Szabadságharcosaink nyilván tudatmódosító szerek ködében lebegve töltötték a gyurcsány-érát, és most, miután néhányuknak sikerült annyira lejönni a szerről, hogy tudomást képesek venni a körülöttük zajló világról, rögtön hasznossá akarják tenni magukat..
Most úgy tűnik, ezek a kommunikáció-drogfogyasztás-hazaárulás szakos liberális ifjak megkapták a nyakukba favoritnak a hibernált libatolvajt. Gondolom, úgy kellett némelyiküknek mint üveges tótnak a hanyatt esés, de valamit valamiért ugye. Ha belegondolok, milyen kommentek záporoztak anno a "LMP 2014 = SZDSZ 1994" videómra, és lám ősszenő ami össszetartozik (mondjuk kb. sejthető volt). Elhiszem, hogy egy lipótvárosi chill-out bárban vízipipázgatva nehéz elképzelni, milyen lehet mikor az APEH a soha meg nem kapott bevétel után járó adót követeli a libatenyésztőn, akinek a mondjuk a családi házára kellett jelzálogot terhelni, hogy elő tudja állítani az Elvtárs&Elvtárs Rt. által elkommunizált állatállományt. Annak a kilenc embernek, aki a teljes anyagi csőd után a halált választotta, ez sokkal életszerűbb volt. Rajtuk is biztos jót röhögnek egymás közt a metamfetamintól homályos tekintetű urbánus véleményvezérek, akik soha nem az empátiájukról voltak híresek. "Mit eeemúúútnyóócéveztek már megint ?", kérdezgetik abnormálisan tág pupillával, és tíz év múlva esetleg ők is hozzáteszik: ja bocs, nem értettünk hozzá.
Lényeg a lényeg: harcoljunk a szabadságért. Kit érdekel, hogy a valódi küldetés a multik törvényen feletti státuszának visszaállítása, ha tömegbázist kell építeni ? A tömegbázis-építésnek két módja van: vagy valódi értékeket mutatsz fel, vagy erős gyomrod kell legyen. A MILLA az utóbbit választotta: magához vonz mindenkit, aki valamilyen módon deviáns, és mint látható, itt már nem "csak" egy pedofíliát és drogfogyasztást népszerűsítő opportunista álproli álzenész elnökösítéséről van szó, hanem könnyű szívvel nyitnak a nehézsúlyú bűnözők felé is. Ha pedig idővel a tömegvonzás a kúlnak tűnő dolgok iránt fogékony felnövekvő generációkat is hozzájuk csalogatja, kit ideológiai, kit biokémiai módszerekkel függővé téve, a MILLA szürke eminenciásai lesznek a magyar politikai élet cukrosbácsijai. Ezek a Ron Werber emlőin nevelkedett cukrosbácsik pedig nagyon ismerik a dörgést: egy újszülöttnek minden vicc új. Márpedig a magyarországi liberalizmus egy vicc, jóllehet egy nagyon rossz vicc. Számukra a "lázíts ha még gyenge vagy, kavarj ha van ki ellen, erősödj hogy felemelkedj, lopj ha már elég erős vagy, jajjgass ha számonkérnek, tűnj el ha leszavaznak" örök ciklikussága jelenti a politizálást. Az, hogy ez a körforgás körfűrészként darabolja szét az országot, számukra mellékes, bár a megbízóik számára elsődleges. Olyan ez kicsit, mint mikor a hangyák a levéltetveket szállítják a fák ágain, hogy azok megfelelő pozícióba kerülve legelészéshessenek, és termeljék azt a váladékot ami a hangyák kedvenc csemegéje. A fa meg lassan kipusztul.
Ezek után csak egy rövid emlékeztető: a szabadság lényege, hogy mindenki eldöntheti, hová akar tartozni.
2012. október 16., kedd
2012. október 12., péntek
ami MILLA plakátokról lemaradt..
A szabadság véresszájú bajnokai, a MILLÁ-s hisztislibsik megint megmutatták, hogyan értelmezik a véleménynyilvánítás szabadságát: a facebook oldalukra tegnap feltöltött képeimet nyomtalanul törölték, az accountomat letilttatták. Gratulálok ! Akkor lássuk, mik is zavarták a drogos belpesti komcsiivadékok szemét:
2012. március 12., hétfő
2012. március 5., hétfő
Dementia Antihungarica
Kertész Úr elhúzott hidegebb éghaljatra, épp ellenkező irányba azzal, ahová sokan kívánták.
A hisztero-szolidáris megmondóemberek -szinte ujjongva- ezt is példának hozzák a diktatúra jeges markának szorítására. Mi, genetikailag alattvaló (normális) emberek meg sztoikus vállrándítással elkönyvelhetjük: ennyivel is könnyebb lesz az életünk. Bár ha pártatlan akarok lenni, meg kell jegyezzem, ezennel nagyjából nullára csökkent azon hazai balliberálisok száma, aki Bajnait helyiértéken kezelve le merik gyilkosozni.
Ismerve, hogy a közelmúltban kik és milyen szándékkal éltek (vissza) Kanada vendégszeretetével, a Kertész eset tovább erősítheti sokunkban a kétkedést a menekülők céljait és itthoni állítólagos meghurcoltatását illetően. Azért megnézném az arcát a migrációs ügyintézőnek abban az elméleti - és valószínűleg soha meg nem történő - esetben, ha a menedékkérelmi űrlap kitöltésekor a kivándorlásuk valódi okait ezek a szegény neo-disszidensek őszintén írnák le.. ilyenek ugranak be, hogy "a szomszéd rasszista öregember több ízben arccsontjával ütlegelte az öklömet, miközben gyűlöletkeltő módon megtagadta tőlem nyugdíjának átadását", vagy "a magyar állam inkább örüljön, hogy elfogadjuk a segélyt, és ne akarja diktatorikus módon megakadályozni, hogy játékgépekre vagy pálinkára költsük" vagy ezekkel teljes összhangban "a magyarok kirekesztő módon felháborodtak azon, hogy moslékzabáló genetikai alattvalóknak neveztem őket, ezért antiszemiták".
Teljes az összhang. Nekem ugyan kicsit pendereckis, de biztos az én fülemmel van a baj.
Tehát mégegyszer, a tisztánlátás kedvéért: ha genetikai alapon fikázod a többségi társadalmat, akkor européer (mondhatni EU-genikus), széles látókörű liberális vagy. Ha ellenben mindezt kikéred magadnak, akkor a magyar ugaron benácult moslékzabáló orbánista vagy. Érted vagy nem ? Ha nem, javaslom, szerezz egy magyar-liberális turistaszótárt.
Végül a kedvencem, a non plus ultra, ami felteszi az i-re a pontot: (részlet egy korábbi Heti Válasz cikkből):
"Németh ráérezhetett valamire, tán kalapálta is volna kissé a túlélezett mondatokat, hiszen mégis itt ülhetnek és arról beszélhetnek, amiről csak akarnak, de Kertész Ákos ugrott: „Hogy jogom van itt azt írni, amit akarok? Hát nem! Itt csak megengedik, hogy azt írjak, amit akarok" – mondta az ex-díszpolgár, és akkora tapsot kapott, hogy majdnem hullámozni kezdtem"
Kész. Vége. Itt már röhögni sincs kedvem, mert ez az a pont, ahol az álságos demokráciaféltés és az időskori demencia egymással versengve végül egy végső közös unisonoban csúcsosodik ki, és letarol minden érvet amit a józan ész az útjába állított. Ez a fent kiemelt mondat szinte könyörög azért, hogy a pofájába vágattassék minden belföldi és külhoni béraggódónak: rágcsálja kicsit, eméssze, és ha visszaböfögte, ássa el jó mélyre, mert ez az egy mondat nagyjából mindent elmond róluk, mintegy ars poetica-jaként a töményen hazug és liberállt mértékben álságos kampányuknak, amit ellenünk folytatnak.
Kertésznek legalább van élettani mentsége a hülyeségre, és itt nem a genetikára célzok, hanem a korára. A többiek viszont mire fogják hogy vinnyogva és vicsorogva támadnak az országuknak ? Megélhetési okokra ? Drogfüggőségre ? Gyerekkori traumára, mint némely szexuális deviancia esetén ? A szajrétól való kényszerű eltávolodás okozta frusztrációra ? Vagy talán a megboldogult ávós nagypapa meséin alapuló szimpla zsigeri gyűlöletre ?
2012. február 24., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)