mindegy, csak ártson !

Közeledik október 23, és a neten szerveződő "ellenzéki" csoportosulások egymás nyakába kezdenek borulni, félretéve az árnyalatnyi véleménykülönbségeket, melyek főleg abból adódtak, hogy mindenki góré akart lenni.

A hajdani balliberál egységfrontnak már komoly gyakorlata van a néphülyíté politika színpadán való primadonnáskodásban, gondoljunk csak az SZDSZ imázsmentő kilépésére a koalícióból 2008-ban (vajon a liberálisok vagy a kormány imázsán segített ez többet ?), vagy a Gyurcsány által előadott hattyú halálára, melynek során precízen kiszámolt -szükséges és elégséges- mennyiségű MSZP-s ült át hirtelen felindulásból a dékába, hogy továbbra is kellő közelségből lefetyelhesse az igazmondó apróféta gondolatait. Mivel az ún. liberális gyűjtőpárt utolsó nagy küldetése a nép általi 2010-es 'csábaküldetés volt, a nagy embereik kényszerűen leléptek a szajréval és/vagy kaptak a jól ismert mecénástól  egy kényelmes ösztöndíjat egy kellően távoli egyetemre, ahol messziről jött embernek sokmindent elhisznek. A hazai liberális niche így szépen megürült, ezt betöltendő számos kisebb csoport kezdte bontogatni körmeit (vagy hogy), hiszen ma már elég néhány kattintás ehhez.

A Multibarát Ifjú Liberális Lánglelkű Antimagyar közösség (a továbbiakban röviden: MILLA, ami itt gyűjtőnévként használatos, és nem tévesztendő össze az egyébként beletartozó "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" mozgalommal) szószólói jól ráéreztek: nagy üzlet ma Magyarországon ellenzéki vezéralaknak lenni. Persze szigorúan civilként, mert a mostani közhangulat nem kedvez a profi politikusoknak. Ha az illető idővel bekerül a politika "felsőbb" köreibe, és a "civil" jelző finoman elfelejtődik, a hivatalos apanázs csak a zsebpénz lesz, hiszen maga mögött tudhatja majd a konzervatív kormány ellen bosszúért lihegő összes multicég anyagi támogatását. Igaz, ehhez félre kell tenni a morális fenntartásokat, és a patriotizmus szót még a gondolataikból is ki kell irtani, már legalábbis Magyarország vonatkozásában. Legtöbbjüknél ezek a feltételek eleve adottak, azon kívül a drogok bámulatosan tudják oldani a gátlásokat.

Ezek a neten bomolgató-bomlasztgató kezdeményezések a fő érdekek mentén osztották fel a balliberális közösséget: így létrejött egyebek mellett a drogos platform, a negyvenes éveikben járó luxusnyugdíjasok érdekvédelmi platformja, a pedofil platform no és persze a szovjet katonai elitiskolában képzett professzionális hazaáruló agitpropos szarxkeverzeti bohócforradalmárok. Ez utóbbi társaság ironikus módon kb. éppen annak a politikai erőnek a szekerét tolja, amely ellen hajdan a valóban tiszteletreméltó lengyel Szolidaritás mozgalom síkra szállt. Az egyetlen közös bennük a név és az embléma, amit a bohócok engedély nélkül vettek át, magyarul loptak. A fenti díszes társaság diverzitását növeli még a Portik-szál is, ami egy lehetőség a MILLA közösség számára hogy  a régi nagy elődökhöz (MSZP) hasonlóan ők is megtalálják a kapcsolatépítés útját a kőkemény szervezett alvilág felé. Az olajmaffiáról ők már ugyan lemaradtak, de az olajfára még felmászhatnak. Isten hozott a Tarantino filmeken felnőtt politikuspalánták világában.

Persze mottónak az kevés hogy "az utcán vergődni kúl, és no para, mert a szemkilövetés a mi főnökeink kiváltsága" (meg túl sok szótagból is áll), kell egy pozitív kulcsszó, amire jól harap a tömeg, és mi lenne ennél jobb hívószó a szabadságnál ?!  Ezzel csak az a gond, hogy ha valami adott, akkor eléggé röhejes dolog harcolni érte. A magyarországellenes profi píárgépezet ezt is könnyedén megoldja: jajongjuk a célközönség fülébe hogy most diktatúra van ! Ha eleget hallják, majd elhiszik. Szerencséjükre a célközönség, a tizensok huszonkevés évesek, a legmanipulálhatóbb (és komikus módon egyben a legöntudatosabb) korosztály, akiket öt perc alatt ugyanúgy meg tudsz győzni arról, miért kell lecserélni a négyes ájfónjukat sürgősen ötösre, mint arról,  miért kell lecserélni Orbánt Gyurcsányra Bajnaira. Persze ezeknek a hipster fotelgerilláknak - nem ritkán épp csak túl a nagykorúság határán, amúgy Woody Allen módra értelmiségiként - a diktatúráról sok fogalmuk nincsen, számukra a diktatúra valami olyasmi, amit trendi dolog szidni, és az egyik haver ebből szépen meg is él. Diktatúra továbbá, ha nem engednek át a vizsgán, ha zh-t kell írni, ha kikapcsolják a nyerőgépeket a sarki kocsmában, ha nem kapok cigit ezentúl a közértben, ha apám cirkuszol mikor a Gödörbe akarok menni, vagy ha nem füvezhetek szabadon. Lám, milyen jól relativizálható a szabadság: nagyszüleik még a gulágra kerülhettek ha szidták a rendszert, de az unokáknak már az is jó alkalom egy kis kerítéshezbilincselős hisztire, ha nem a liberális pénzpumpa Strabag nyer minden állami nagyberuházást. Legalább újrahasznosíthatják az éjjeliszekrényben őrzött szexbilincset. Ugyanakkor több órán át tisztán, anyagmentesen vegetálni komoly áldozat is részükről.

A MILLA közösség "valódi" ideológiai töltetét persze inkább a harmincas szalonkommunisták adják, akik kisgyermekként azon szocializálódtak, hogy a 80-as években még khmm.. egzisztenciálisan motiváltan mozgalmi kötődésű szüleik két hullámban is öntudatosan és szaftosan szidták Viktort és rendszerváltó társait. Először a nyolcvanas évtized végén: "mindent felforgatnak, pedig olyan jól mentek a dolgok már..". másodszor '93 környékén, amikor kiderült: a "liberálisokkal" ellentétben Viktor tényleg le akarja vágni a kommunista disznót. A szülői indulatok aztán bele is égtek az éppen nyiladozó elméjükbe, és a családi indíttatás zsigeri fideszgyűlöletet alakított ki náluk. Pechünkre Viktor eléggé komolyan veszi a munkaköri leírását (értsd: a miniszterelnök egy nyolc éves interregnum után megint nem szanálni, sóval behintve felszántani, és kilóra elárverezni akarja a rá bízott országot), így az "ellenségem barátja az én ellenségem is" elv alapján az ifjú liberálisok a nagy elődökhöz méltóan gyűlölik kis hazánkat is. Az SZDSZ régi hallgatólagos mottója újraéled: "mindegy, csak ártson". Persze ezt nem illik hangoztatniuk kifelé, egyszerre ők is csak egy problémára koncentrálnak. Olvashatjuk bármelyik hangadójuktól, ők ugyan nem kedvelik Gyurcsányt (a "Bajnai" nevet gondosan jegelik), ám a szabadság valódi ellenségének mégis inkább Orbánt tartják. A liberális pajtások számára a diktatúra fokmérője nyilván sokkal inkább a multik adóztatása, semmint a tüntetők szemének kilövetése (srácok, majd valaki nyúljon már magához légyszi'). Szabadságharcosaink nyilván tudatmódosító szerek ködében lebegve töltötték a gyurcsány-érát, és most, miután néhányuknak sikerült annyira lejönni a szerről, hogy tudomást képesek venni a körülöttük zajló világról, rögtön hasznossá akarják tenni magukat..

Most úgy tűnik, ezek a kommunikáció-drogfogyasztás-hazaárulás szakos liberális ifjak megkapták a nyakukba favoritnak a hibernált libatolvajt. Gondolom, úgy kellett némelyiküknek mint üveges tótnak a hanyatt esés, de valamit valamiért ugye. Ha belegondolok, milyen kommentek záporoztak anno a "LMP 2014 = SZDSZ 1994" videómra, és lám ősszenő ami össszetartozik (mondjuk kb. sejthető volt). Elhiszem, hogy egy lipótvárosi chill-out bárban vízipipázgatva nehéz elképzelni, milyen lehet mikor az APEH a soha meg nem kapott bevétel után járó adót követeli a libatenyésztőn, akinek a mondjuk a családi házára kellett jelzálogot terhelni, hogy elő tudja állítani az Elvtárs&Elvtárs Rt. által elkommunizált állatállományt. Annak a kilenc embernek, aki a teljes anyagi csőd után a halált választotta, ez sokkal életszerűbb volt. Rajtuk is biztos jót röhögnek egymás közt a metamfetamintól homályos tekintetű urbánus véleményvezérek, akik soha nem az empátiájukról voltak híresek. "Mit eeemúúútnyóócéveztek már megint ?", kérdezgetik abnormálisan tág pupillával, és tíz év múlva esetleg ők is hozzáteszik: ja bocs, nem értettünk hozzá.

Lényeg a lényeg: harcoljunk a szabadságért.  Kit érdekel, hogy a valódi küldetés a multik törvényen feletti státuszának visszaállítása, ha tömegbázist kell építeni ?  A tömegbázis-építésnek két módja van: vagy valódi értékeket mutatsz fel, vagy erős gyomrod kell legyen. A MILLA az utóbbit választotta: magához vonz mindenkit, aki valamilyen módon deviáns, és mint látható, itt már nem "csak" egy pedofíliát és drogfogyasztást népszerűsítő opportunista álproli álzenész elnökösítéséről van szó, hanem könnyű szívvel nyitnak a nehézsúlyú bűnözők felé is. Ha pedig  idővel a tömegvonzás a kúlnak tűnő dolgok iránt fogékony felnövekvő generációkat is hozzájuk csalogatja, kit ideológiai, kit biokémiai módszerekkel függővé téve, a MILLA szürke eminenciásai lesznek a magyar politikai élet cukrosbácsijai. Ezek a Ron Werber emlőin nevelkedett cukrosbácsik pedig nagyon ismerik a dörgést: egy újszülöttnek minden vicc új. Márpedig a magyarországi liberalizmus egy vicc, jóllehet egy nagyon rossz vicc. Számukra a "lázíts ha még gyenge vagy, kavarj ha van ki ellen, erősödj hogy felemelkedj, lopj ha már elég erős vagy, jajjgass ha számonkérnek, tűnj el ha leszavaznak" örök ciklikussága jelenti a politizálást. Az, hogy ez a körforgás körfűrészként darabolja szét az országot, számukra mellékes, bár a megbízóik számára elsődleges. Olyan ez kicsit, mint mikor a hangyák a levéltetveket szállítják a fák ágain, hogy azok megfelelő pozícióba kerülve legelészéshessenek, és termeljék azt a váladékot ami a hangyák kedvenc csemegéje. A fa meg lassan kipusztul.

Ezek után csak egy rövid emlékeztető: a szabadság lényege, hogy mindenki eldöntheti, hová akar tartozni.